Bertolt Brecht

Nem fűzött össze bennünket barátság, és karom éjjel mégis átkarolt. S mikor már bebújtunk a közös ágyba, messzebb voltunk egymástól, mint a hold.

Ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá válni, ami lehetnél.

- Szerencsétlen az az ország, melynek nincsenek hősei. - Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.

Egyszer mindent elér az ember, Azt is, mi most még messze cél. Csak küzdj és áldozz, ne csüggedj el, S győzelmed lesz a hősi babér.

Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen.

A boldogság után Csak fuss, ha fürge vagy! Mind fut a boldogság után Az meg hátul szalad.

Anyánk nem a kínra Szült minket juss szerint. Boldognak élni - csak erre Jöttünk esküdni mind.

A gyönge nem harcol. Aki erősebb, harcol talán egy óra hosszat. A még erősebb hosszú évekig küzd. De egész életén át küzd a legerősebb. A legerősebb nélkülözhetetlen.

Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.

A háború ezer veszélye eltarthat három századig, nyersz dél felé, veszítesz éjjelen. Az ember végül csak veszít. Kabátja rongyos, nadrágja keshedt, lopják a zsoldját főkutyák, de csoda végül mindig eshet. Haladjunk hát rendbe csak tovább! Új tavasz jön, zöldül a fű, friss zöld borul a hantra már, de aki még nincs föld alatt, kapcát cserél és talpra áll.

Az embernek megvan az a szörnyűséges képessége, hogy érzéketlenné tudja tenni magát - amikor neki tetszik.

Az aljasságra vicsorgó gyűlölet Is eltorzítja az arcvonásokat. Az igazságtalanság miatt érzett haragtól Is bereked a hang.

Vajh kinek jó, hogy önzetlen, nemes? Élni csupán jómódban kellemes!

A jó embereket arról ismered meg Hogy jobbá lesznek Ha megismered őket. A jó emberek Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert Abból okul az ember, ha figyel S ha mondanak is néki valamit.

Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti.

Csak tervezz mindent meg, A terv az jó dolog! De tervezd gyorsan újra meg, Mert menni úgyse fog!

A béke disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul.

Rendes országban nem kell erény, mindenki közönséges ember lehet, se nagy bölcs, se nagy hős.

A megvesztegethetőség ugyanaz az emberek közt, mint a Jóistennél a könyörületesség.

A hidak túl rövidek, hogy a szíveket áthidalják.

A földi nép olyanra vágyik, Ami a földön nem lehet, Búvóhelyet ásna rogyásig, De csak a sírját ássa meg. Van, aki fárad, futva, félve Töri magát nyugvóhelyért, S ha benne fekszik, kérdi végre: Miért is siettem, jaj, miért?

Minél rosszabb a helyzete, annál inkább kiviláglik, mennyire jó ember valaki. A szenvedés nemesít!

Ha siet, akkor ne veszekedjünk, mert egy jó veszekedéshez sok idő kell.

Kérdezed, mi a szerelem - nem éreztem sosem - Kérdezed, az öröm milyen - a fényét nem látta szemem. Kérded, mi az aggodalom - őt ismerem - őt barátnőmnek mondhatom.

Tanuld meg a legegyszerűbbet! Azoknak, Kiknek ideje eljött, Nem késő soha!

A kapitalizmus körültekintően és gátlástalanul gondoskodik arról, hogy az emberek előtt rejtve maradjanak a társadalmi összefüggések.

Nézd a legyőzöttek tökfödőjét! Mégsem az volt bukásunk napja ám, Mikor végül is fejünkről leverték, Hanem, mikor föltettük hajdanán.

Szeles, fázós földről, emberek, Csupa sebbel kell majd mennetek: Szinte mind maradna boldogan, Ha fölébe már a rög zuhan.

A népből jön az államhatalom. - No de hova megy?

Ha sötét idők jönnek, Lesz még éneklés? Igen, lesz még éneklés, Mert sötét idők jönnek.