Arthur Schopenhauer

A legmagasabb, legváltozatosabb és legállandóbb élvezetek a szellemiek, bármennyire csalódjunk is bennük fiatal korunkban; ezek azonban jórészt a szellem erejétől függnek. Már ebből kiviláglik, mennyire függ boldogságunk attól, ami vagyunk.

Minden ember élete, minden külső változás ellenére is általában ugyanazt a jelleget viseli magán és ugyanegy téma változatainak hasonlítható. Egyéniségéből senki ki nem vetkőzhetik!

Szinte minden bánatunk a másokkal ápolt kapcsolatainkból fakad.

Mindenképpen tanácsosabb azt megfontolni, amit a másik elhallgat, mint amit elmond.

Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.

Gyakorlati hasznát venni a logikának úgy fest, mintha járni akarván, elébb a mechanikától kérnénk tanácsokat.

Hit és tudás olyan, mint a mérleg két serpenyője: amint az egyik emelkedik, a másik süllyed.

Az emberek szeretete, bár nagyon különböző formában, mindenkor önző.

A vallások a tudatlanság gyermekei; nem sokkal élik túl szülőjüket.

Ahhoz, hogy idegen értéket önként és szabadon elismerjünk és becsüljünk, magunknak is rendelkeznünk kell vele.

Vannak (...) emberek, akik sohasem vallják be kevésszámú és aprócseprő gyöngéiket, ellenkezőleg: gondosan rejtegetik őket, s minden ezekre vonatkozó célzás iránt felette érzékenyek. Ez éppen onnan van, hogy egész érdemük hibák és fogyatkozások hiányában áll, minélfogva minden napfényre kerülő hiba által egyenesen megcsorbul.

Az emberi boldogság különböző alakjaival többnyire úgy vagyunk, mint bizonyos facsoportokkal, amelyek távolról nézve bámulatosan jól festenek. De ha közeledünk és bemegyünk, ez a szépség eltűnik: nem tudjuk, hová lett; fák között vagyunk: ez az egész. Ezen alapul, hogy oly gyakran irigyeljük mások helyzetét.

A gyűlölet a szív ügye, a megvetés a fejé.

Minden önfejűség azon alapul, hogy az akarat a megismerés helyébe tolakodott.

Mindenki álarcot visel és szerepet játszik. Egyáltalában az egész társadalmi élet folytonos komédiázás.

Többé-kevésbé mindennél, amit teszünk és veszünk, óhajtjuk a véget, türelmetlenül várjuk, hogy készen legyünk és örülünk, ha készen vagyunk. Csak a végleges véget, minden végeknek végét óhajtjuk, rendesen, oly későn, amint csak lehetséges.

Ami (...) a testekre nézve, amennyiben csupán mechanikai okok hatása alatt állanak, a tehetetlenség ereje, ugyanaz a testekre nézve, amennyiben motívumok hatása alatt állanak, a szokás hatalma.

A szokásnak igazi hatalma (...) voltaképpen a tunyaságon alapul, amely a másként való választás munkájától, nehézségétől s veszélyétől is meg akarja kímélni az értelmet és az akaratot, s tehát azt téteti velünk ma, amit már tegnap és százszor tettünk, s amiről tudjuk, hogy céljához vezet.

A pusztán eltanult igazság csak úgy tapad hozzánk, mint egy reánk illesztett tag, egy hamis fog, egy viaszból való vagy legföllebb mint egy idegen húsból való rhinoplasztikus orr. Az önálló gondolkozás útján szerzett igazság ellenben egy természetes testrészhez hasonlít, csak ez a miénk igazán.

Aki bolondoknak ír, mindig nagy publikumra talál.

Azt kívánni, hogy valaki mindenre emlékezzék, amit valaha olvasott, annyi, mint azt kívánni, hogy mindent, amit valaha megevett, még magában hordozzon. Emebből anyagilag, amabból szellemileg élt s így lett azzá, ami. De amint a test azt hasonítja át, ami vele homogén, úgy mindenki azt fogja elméjében megtartani, ami érdekli őt, azaz ami gondolatai rendszerébe vagy céljaihoz illik.

Könyveket vásárolni jó volna, ha az elolvasásukhoz szükséges időt is meg lehetne venni. De többnyire összecserélik a könyvek megvásárlását (birtokolását) tartalmuknak elsajátításával (birtokba vételével).

Annak, hogy a jót olvassuk, feltétele, hogy ne olvassunk rosszat. Mert az élet rövid, az idő és az erők korlátoltak.

A rossz könyvek töméntelensége, ez az elburjánzó irodalmi gaz, amely megfosztja táplálékától a gabonát és megfojtja. Ezek a termékek tudniillik magukhoz ragadják a közönségnek idejét, pénzét és érdeklődését, ami igazság szerint a jó könyveket és nemes céljaikat illeti meg, holott pedig csak azzal a szándékkal íródtak, hogy pénzt jövedelmezzenek vagy hivatalokat szerezzenek. Tehát nem csupán haszontalanok, hanem egyenesen károsak.

Az emberi tudás minden irányban beláthatatlan, s annak, ami egyáltalában méltó a megismerésre, az egyes ember az ezredrészét sem tudhatja.

Az emberi szó a legtartósabb anyag. Ha egy költő az ő legfutólagosabb érzését neki kellőképpen megfelelő szavakban testesítette meg, akkor az évezredeken át él ezekben, s minden fogékony olvasóban új életre kél.

Az ész (...) az, ami képesíti az embert, hogy ne csupán a jelenben éljen, mint az állat, hanem a múltat és a jövőt is áttekintse és átgondolja. Ebből származik elővigyázata, gondja és gyakori szorongása.