Immanuel Kant

(Königsberg, 1724. április 22. – Königsberg, 1804. február 12.) német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora. Az ő nevéhez fűződik továbbá a kategorikus imperatívusz megalkotása, a filozófiai „kopernikuszi fordulat”, a transzcendentális idealizmus.

English154 Magyar31 Română26
Annyi bizonyos, aki egyszer a kritikát megízlelte, örökre megundorodik minden dogmatikai fecsegéstől, mellyel azelőtt szükségből beérte, mert eszének szüksége volt valamire, s jobbat foglalkoztatására nem találhatott.
A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.
Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.
Szép az, ami érdek nélkül tetszik.
A Biblia létezése az emberi faj legnagyobb áldása. Az ennek lekicsinylésére tett minden kísérlet az emberiség ellen elkövetett merénylet.
Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.
Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.
Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.
Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen.
Attól, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos, hogy ezután is minden ember meg fog halni.
Csak a szerelmes férfi féltékeny, de a nők szerelem nélkül is azok.
A törvény szerint valaki akkor bűnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.
Jog
Az erkölcsi törvény ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal.
A művészet lényege: célszerűség cél nélkül.
Az erkölcs nem arra tanít, hogy boldogok, hanem hogy boldogságra érdemesek miként legyünk.
Az erkölcsi törvény úgy ragyog fölöttünk, mint a csillagos égboltozat.
A nevelés művészetének egyik elve, amelyet szem előtt kellene tartaniok mindazoknak, akiknek gyermeknevelő terveik vannak, a következő: gyermekeket nem az emberi nem jelenlegi állapota szerint kellene nevelni, hanem a jövőben lehetséges jobb állapota szerint, vagyis az emberiség eszméje és egész rendeltetése szerint. Ez az elv rendkívül nagy fontosságú. A szülők rendesen úgy nevelik gyermekeiket, hogy a mai, bármily romlott korba beilleszkedhessenek. De jobbra kellene őket nevelni, hogy a jövőben ezáltal jobb állapotok keletkezhessenek.
A dolgoknak csakis tiszta értelemből vagy tiszta észből való megismerése nem egyéb puszta látszatnál, és csak a tapasztalatban van igazság.
Ha jót akarok tenni a szívemmel, valóságosan fel akarom üdíteni és meg akarom erősíteni, akkor nem a filozófia zavaros kérdéseihez fordulok, hanem egy kis könyvet veszek a kezembe - az Újszövetséget, melyben végtelenül több világosságot és mélyebb igazságot találok, mint a filozófusok összes írásában együttvéve.
Ha nem vesszük észre, hogy a vitában nem a partnerünk eszével, hanem az akaratával állunk szemben, akkor semmi esélyünk a győzelemre. Mert hiába érvelünk az ész oldalról ott, ahol akaratokkal és beállítódásokkal van dolgunk.
A megszokást soha sem lehet helyeselni, még a jó cselekedetek terén sem. A jó, ha megszokás, többé nem erény.
Ha a szépművészetek akár közelebbi, akár távolabbi vonatkozásba nem kerülnek erkölcsi eszmékkel - ami általános tetszést arat - akkor csak a szórakozás célját használhatják, amire annál szomjasabbá válik az ember, mennél többször használja avégből, hogy lelkének önmagával való engedetlenségét elűzze vele; de az ember így még haszontalanabb és még elégedetlenebb lesz.
A karakter olyan szikla, amelyen a zátonyra futott hajók kikötnek és az ostromlók zátonyra futnak.
A dogma halálával születik az erkölcs.
Gondolkodás útján nem lehet bizonyítani Isten létezését.
A Biblia az a könyv, melynek maga a tartalma tanúskodik isteni eredetéről. A Biblia a legnemesebb kincsem, nélküle nyomorúságos lennék.
Ha mind a két dolog az államalapítás feltételévé volna téve, az is, hogy legyen államfő, az is, hogy lehessen lázadás, akkor államalapítás egyáltalában nem volna lehetséges. Pedig mégiscsak ez volna a nép szándéka. (...) A lázadás jogtalansága tehát abból világlik ki, hogy (...) a saját célját tenné lehetetlenné.
Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek.
Olyan görbe fából, mint amilyenből az ember teremtve van, nemigen lehet egészen egyenest faragni.
Fák, ha a szabadban állnak és növekedőben vannak, jobban fejlődnek és pompásabb gyümölcsöt fognak hozni, mintha mesterkedéssel, üvegházzal és formák rákényszerítésével nevelték volna.