Baltasar Gracián

Nem elég, ha az óvatos ember maga nem tolakszik, több kell ennél, más tolakodását is el kell tudnia hárítani. Ne legyen annyira mindenkié, hogy megszűnjék önmagáé lenni. Ne élj vissza barátaid készségével, és ne kérj tőlük többet, mint amennyit maguktól adnak.

Vannak rosszmájú, szemtelen, az irigység maszlagával megkent és a gyűlölet mérgébe mártott kiszólások: ezek váratlan villám módjára röpítenek ki más rokonszenvéből és becsüléséből.

Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést.

Az érzéketlen ember nem ér sokat, mert az érzéketlenség oka nem mindig közömbösség, lehet a képesség hiánya is.

Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállanak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak.

Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál.

Nem lehet ura önmagának, aki nem ismeri magát. Az arcnak van tükre, a léleknek nincs.

Olykor a boldogság rövidségéért a nagysága kárpótol.

Amikor a vágy meghal, a félelem megszületik.

Ne légy magaddal elégedetlen, mert az kishitűség, de öntelt sem, mert az ostobaság.

Ó Élet! Sosem kellett kellett volna elkezdődnöd. De amióta tartasz, sose lenne szabad véget érned.

Tudás és bátorság a nagyság két összetevője. Halhatatlanok lévén, halhatatlanná tesznek.

A víz felveszi jó és rossz tulajdonságait a rétegeknek, melyeken átszűrődik, s az ember a földét, ahol születik.

Szorgalom és tehetség. Nincs kiválóság e kettő nélkül, igazi jelesség pedig csak ott van, ahol találkoznak.

Nem lehet értelmes, aki nem ért meg mást.

A parancsolás egyetlen előnye, hogy több jót tehetünk bárki másnál.

Nyerés közben hagyd ott a szerencsét.

A szerencse belefárad, hogy sokáig hátán hordjon valakit.

A döglött oroszlánt még a nyulak is megtépik.

A tömegnek sok feje van, tehát sok szeme a kandiságra és sok nyelve a szapulásra.

Az ember barbárnak születik; a műveltség szabadítja meg állati mivoltából.

Az okosság a komolyságban mutatkozik meg, mely nagyobb becsben áll a szellemességnél.

Némelyek hóbortjaikkal akarnak kiválni mások közül.

A tudás néha a tudatlanságban vagy annak színlelésében áll.

Inkább légy mindenkivel bolond, mint egymagadban okos.

Aki bölcs akar lenni, nem elég, ha annak látszik, kivált saját szemében.

Az tud, aki azt hiszi, hogy nem tud, és az nem lát, aki nem látja, hogy mások látnak.

A legostobább (...) az, aki magát nem tartja annak, de mindenki mást annak vél.

Ostoba mindenki, aki annak látszik, és a fele azoknak, akik nem látszanak annak.

A tekintélyszerzés igaz útja az érdem, és ha az iparkodás az értékre támaszkodik, legrövidebb ösvénye a boldogulásnak.