Deepak Chopra

Az "illúzió" szónak seregnyi jelentése van, s némelyik illúzió bizony igencsak csábító. Példának okáért csábító illúzió, hogy szerelmünk örökké fog tartani. Vagy az az illúzió, hogy soha nem halunk meg. Vagy, hogy a tudatlanság áldás. Buddha meglátta az effajta csábításokban rejlő veszedelmet. Ritkán szólt keményen, ám el tudom képzelni, ahogy sorra pukkasztotta ezeket a buborékokat: a szerelem igenis véges, mindenki meghal, a tudatlanság igenis az ostobasággal egyenlő.

Minden vágy magában hordozza spontán beteljesülésének mechanizmusát. A vágy színtiszta lehetőség, amely igyekszik megnyilvánulni.

Bár a lélek nem helyhez kötött, mégis a testnek nevezett ujjlenyomatban lakozik.

Az idő valójában nem egy kilőtt nyíl, egy óra vagy egy folyó, hanem a lét ízeinek ingadozása.

Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont.

Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét.

A jövő olyasvalami, ami elkülönült szándékkal mindig létrehozható, de sohasem a jelennel harcolva.

Amikor boldog vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a boldogságot. Amikor bánatos vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a bánatot. Mindkettő ugyanaz. Van egy apró, mozdulatlan pont, amely mindent figyel, mindennek a tanúja. Légy együtt ezzel a mozdulatlansággal, amikor csak teheted. Vedd észre ahelyett, hogy elsiklanál felette. A meghittség a leghatalmasabb szövetségesed. Maga a vagyok a lényed. Semmi sem idegen számunkra abban, hogy egyszerűen vagyunk. Az apró mozdulatlan pont először nem lesz nagy tapasztalat, ám határtalanul nagyra nőhet. Amikor meghalsz, és már nincs mibe kapaszkodnod, a vagyok tölti majd be az egész mindenséget. A bölcsek minden korban újra és újra elismételték ezt. Azonban nem szabad másodkézből elfogadnod az igazságot. Találd meg önmagadban, aki azt mondja, hogy vagyok, és kitágulva betölt téged. Ha ez megtörtént, biztonságban vagy. Lényed azonos lesz lelkeddel.

Vándorutamon találkoztam egy öreg szanjászíval, Ganakának hívták - ő akkor valami nagyon lényegeset mondott nekem. Engedd, hogy a világ legyen a tanítód! Akkor még nem fogtam fel, mit ért ez alatt, most azonban már tudom. Minden élmény, amely csapdába ejt, világi élmény. A világ csalóka, nehéz átlátni, milyen is valójában. Ez a világ azonban mégsem több, mint vágy, márpedig minden vágy követésre késztet. Miért? Mert azt hisszük, valódi. A világ nem egyébre tanít, mint arra, hogy "ne higgy bennem!" A vágyak fantomok: csak arra jók, hogy leplezzék a halál vigyorgó pofáját. Légy bölcs! Ne higgy semmiben!

Mindnyájunknak hinnünk kell, hogy szerethetők vagyunk, és hogy szeretnek is minket.

A lemondás az az ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a szenvedélyt. Lemondás nélkül a szenvedély középpontjában az ember élvezetek és izgalmak utáni sóvárgása áll. Lemondással azonban a szenvedély egyenesen magára az életre irányul - spirituális értelemben a szenvedély: hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon.

- Tudom, mit gondolsz (...). Hogy finnyás vagyok, ugye? De nem hiszem, hogy túl sokat akarnék. Nem várom el, hogy szívdöglesztő bombázó vagy egy Einstein legyen. - Csak megvan a magad mércéje. (...) - Így van. Úgy gondolok rá, mint egy csomagra. Ha a csomag egésze rendben van, a részletek már nem számítanak túl sokat. - Feltéve hogy neki, bárki legyen is, megfelel a te csomagod...

Paradoxonnak tűnhet, de ahhoz, hogy megtalálj valakit, aki szeret, az első lépés az elengedés, mert a szeretet sohasem egy elképzelt kép. A szeretet a legkevésbé sem függ külső értékektől.

A szerelembe esés, bár spontán módon történik, korántsem véletlenszerű - a spirituális életben nincsenek véletlenek, csak még fel nem ismert minták.

A szerelembe esés megélése könnyen leírható állapot. Hasonlították már a gyönyörök ezreihez, a méz édességétől a rózsa illatáig. Seregnyi elképzelése vesz körbe minket, mintha teljes dömpingjük valahogy gyógyír lehetne mélyen rejlő bizonytalanságunkra. De amint a szerelem valódi napja felvirrad, sugarai minden románcnál fényesebben beragyogják arcunkat, mivel a románc tömény szerelem és vágy, mohó sóvárgás és érzékeny fájdalom, egy pillanatnyi érzés öröme és a pillanatnyi elválás agóniája.

A szükséglet hatalmas erő, képes hathatós illúziókat létrehozni.

Nem számít, milyen ellenségesnek tűnik a világ, egy szerető család a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke marad.

Ne meséld el álmaid a világnak - suttogd el őket a szeretetnek.

Senki sem hibás. A szeretet szemében mindenki a legjobbat teszi, amire pillanatnyi tudatszintjén képes.

A szeretet nem a gyűlölet ellentéte. Lévén teljes, a szeretetnek nincs ellentéte.

Szakadékok ott keletkeznek, ahol félünk látni önmagunkat.

A rossz dolgok nem történnek meg velünk; mi hívjuk őket, hogy tanulhassunk belőlük.

A szeretet sosem erőltet. A szeretet intelligens, s csak azt hozza, amire szükséged van.

A valóság teljességét a jelen pillanat foglalja magába.

Az igaz szeretet itt és most van. Bármire emlékszel, vagy bármit vetítesz előre, csupán a szeretet árnyéka.

Hogy meglásd a pillanatban a szeretetet, meg kell tisztítanod észlelésed ablakát.

Ha függsz valakitől, úgy kezeld őt, mint egy tárgyat.

Az idő az ego ellensége, nem a szereteté.

A szeretetnek nincs szüksége okra. A szív irracionális bölcsességéből szól.

A szeretet változik az idő folyamán, de sosem tűnik el. Mindig teljességében van jelen.