Lev Tolsztoj

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (Jasznaja Poljana, 1828. szeptember 9. – Asztapovo, 1910. november 20.) orosz író, filozófus, az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb szerzője, a realista orosz próza mestere. 

English48 Magyar232 Română1353
Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.
A vallást történelmi szempontból nézni annyit tesz, mint szétrombolni.
Csak akkor hiszünk Istenben teljesen, ha újonnan megnyilatkozik nekünk. S akkor nyilatkozik meg nekünk újonnan, ha teljes lelkünkkel keressük.
Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.
A legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.
A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
A múltnak annyi emléke rajzik föl, amikor egy kedves teremtés arcvonásait igyekszünk képzeletünkben föleleveníteni, hogy ezeken az emlékeken keresztül zavarosan látjuk őket, mintha könnyfátyol borulna szemünkre. Ezek a képzelet könnyei.
Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.
Egész lényemben érzem azt az igazságot, hogy a férj és feleség nem különálló lények, hanem ez a kettő: egy.
Hinni kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog legyen az ember.
Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.
Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, és senki sem önmagát.
A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.
Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott. Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett.
Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változtatja meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.
Ha az ember a valóság alapján ítél, nincs többé semmiféle játék. S ha játék sem lesz, mi marad akkor?
Nincs nagyság ott, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság.
Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
Apró szigetecskék voltak, amelyeken ideig-óráig megpihenhettek, hogy azután újra a titkolt ellenségeskedés, elidegenülés tengerében fuldokoljanak.
Ha emberi szeretettel szeretünk, a szeretetből könnyen átcsapunk a gyűlöletbe; de az isteni szeretet nem változhat meg. Semmi sem olthatja ki, még a halál sem. Ez a lélek lényege.
Akik nem tudnak, de magukról azt hiszik, hogy tudnak, tőlük ered minden rossz a világban.
A halál nem semmisíti meg az életet, csak átváltoztatja.
Akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle.
Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.
Ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen.
A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.
Kiben szeretet vagyon, abban Isten vagyon, mert ő a szeretet.
A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.
Egy időben ábrándulni ki s esni szerelembe annyi, mint kétszeres erővel szeretni, mint előbb.