Anatole France

Jacques Anatole François Thibault (Párizs, 1844. április 16. – Saint-Cyr-sur-Loire, 1924. október 12.) francia író, költő, kritikus, akadémikus. Franciaországban úgy tekintenek rá, mint a „harmadik köztársaság” egyik nagy irodalmi kritikusára, kora élő lelkiismeretére, aki a 20. század elején mélyen elkötelezte magát szociális és politikai ügyek mellett. 1921-ben munkásságát irodalmi Nobel-díjjal ismerték el.

English3 Magyar142 Română52
A könyörület a szívben fészkel, mint ahogy a tapintóérzék a bőrfelületen.
Egy gondolat boldoggá vagy boldogtalanná tehet valakit; egy gondolat éltetni és ölni tud.
Az üdvözüléshez többféle út vezet. Elérhető a szerelem útján is.
Az élet: cselekvés.
Regény szerelem nélkül olyan, mint a véreshurka mustár nélkül: ízetlen és élvezhetetlen.
A természetnek nincsenek elvei. A természet semmi ésszerű okkal sem támogatja azt a hiedelmet, hogy az emberi élet tiszteletre méltó. A természet közömbösségében nem tesz különbséget a jó és rossz között.
A gondolkodás egészségtelen, és az igazi bölcsesség titka az, hogy az ember ne gondolkodjék semmiről.
A fájdalom szeret bennünket, és ragaszkodik hozzánk. Ha az ember el akarja viselni az életet, szeretnie kell a fájdalmat.
A szerelem a legnagyobb ostobaságokra is ráviszi az embert.
A szerelem bűnei bocsánatosak. Helyesebben: ha az ember csak szeret, nem követ el rosszat. Az érzéki szerelem azonban ugyanannyi gyűlöletből, önzésből és haragból tevődik össze, mint szeretetből.
Semmi sem oly kevéssé mindennapi, mint a tartós önfeláldozás. Márpedig gondoljuk meg, mi mindent kell elégetnie egy nagyvilági hölgynek a szerelem oltárán. Szabadsága, nyugalma, csapongó lelkének sok kedves játéka, kacérkodása, szórakozása, kedvtelése - mind odavész.
A szeretet képessége gyöngűl és elvész a korral, épp úgy, mint az ember többi tehetsége.
Senkit se szabad kísértetbe vinni a világon, még a legszentebb teremtést se.
Az ember úgy van alkotva, hogy egyik munkától a másikban piheni ki magát.
Minden elmulik, (...) de az élet halhatatlan és ezt kell szeretnünk szünet nélkül megújúló alakjaiban.
Nincsen sem jó, sem rossz élet. Önmagában semmi sem becsületes, sem nem gyalázatos, sem igazságos, nem igazságtalan, nem kellemes, sem nem kínos, nem jó, sem nem rossz. A vélekedés adja a dolgoknak tulajdonságaikat, mint a só az ételek ízét.
Az emberek nem képesek sem rosszat, sem jót tenni. A jó és a rossz csak vélekedés dolga. A bölcs cselekedeteit nem irányítja más, mint a szokás és a hagyomány.
A nő nem ad élvezetet a férfinak, hanem csak szomorúságot, zűrzavart és fekete gondokat. A szerelem az oka a legkeservesebb bajoknak.
A végtelen teljesen olyan, mint a semmi: mindegyikük felfoghatatlan.
Ezen a világon csak akkor boldog az ember, ha megfeledkezik a világról.
Belülről nézve az ember irdatlanul nagy; nagy, mint a világ, mert a világot hordozza magában.
A müvészetnek meg kell hagyni nemes mezitelenségét. A jelmezek gazdagsága és a diszletek fénye megfojtják a drámát, amely nem kiván más diszt, mint a cselekvés nagyszerüségét és a jellemek igazságát.
Csak azok kedvesek másokhoz, akik magukhoz is kedvesek tudnak lenni.
Milyen szomoru és unalmas a valóság a szép álmok után!
Egy nap (...) észreveszi az ember, hogy az élet gyakran nehéz és néha igazságtalan és kegyetlen. Kivánom neked, hogy ne ismerd meg a szomoru oldalát. De tudd meg és ne felejtsd el soha, hogy bátorsággal, becsületességgel az ember legyőz minden megpróbáltatást.
Az ész ritkán lakik a közönséges emberekben és még ritkábban a nagy szellemekben.
Élni annyi, mint vágyakozni. És aszerint, hogy az ember a vágyakozást édesnek vagy keserünek tartja, itéli jónak vagy rossznak az életet.
Csak szórakozva tanulhatunk.
Az állatok, főként természetes életkörülményeik közt szellemesek és mindenfélét tudnak. Azzal, hogy megszeliditjük őket, megalázzuk, megrontjuk a szivüket és az eszüket. Mi lenne az ember eszéből, ha olyan életre volna kárhoztatva, amilyenre mi a kutyákat, lovakat kényszeritjük, nem is szólva a baromfiudvar állatairól.
Eszes embernek nevezem azt, aki megfigyelvén a természet rendetlenségét és az ember bolondságát, nem akar benne konokul rendet és bölcseséget látni; szóval: eszes embernek azt tartom, aki nem erőlködik, hogy az legyen.