Johann Wolfgang von Goethe

Alkoss, művész! Ne beszélj!

Melyik a legjobb kormány? Az, amelyik megtanít minket saját magunkat kormányozni.

Egy hasztalan élet egyenlő egy korai halállal.

Ha egy szép élet vágyát őrzöd, A múlttal nem szabad törődnöd, S mindig úgy tégy, ha veszteség ér, Mint hogyha újjászülten élnél. Mit akar? - kérdd meg minden naptól. És minden nap felel majd akkor: Tetteidnek tudjál örülni, Más tetteit tudd megbecsülni; Főként ne gyűlölj egy embert se, S a többit hagyd az Úristenre!

Minden művészet legmagasabb feladata, hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát.

A rendkívüli dolgok nem a rendes, hétköznapi úton történnek meg.

Természettől fogva szinte rejtve megvan bennünk minden, amire az életben szükségünk lesz, és mindez magától kifejlődhet.

Tudom én, hogy nem vagyunk egyenlők, nem is lehetünk, de szerintem az, aki tekintélye védelmében szükségesnek véli, hogy távol húzódjék az úgynevezett alja néptől, ugyanolyan elítélendő fajta, mint az, aki elbúvik az ellensége elől, mert attól fél, hogy alulmarad.

Semmi a hit, minden a tett.

Élet koronája, nyugtot nem ismerő boldogság vagy te, szerelem.

Mindaddig fiatal egy férfi, amíg egy fiatal nőnek tetszeni tud.

Az ördögöt alábecsülni, ezzel van nékem vitám, hisz az, akit mindenki gyűlöl, valaki tán!

Azóta végezheti dolgát nap, hold és mind a csillag, én nem tudom, nappal van-e vagy éjszaka, és az egész világ elsüllyedt számomra.

Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! - Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.

Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen, vidáman a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen! Használd javadra, bizakodva, bátran, munkádban éppúgy, mint a szerelemben! Légy mindig egész, s légy gyermek szivedben, így minden leszel, leszel győzhetetlen!

Tűrhető lesz minden élet, lényeged ha megmarad; elbírsz minden veszteséget, amíg az vagy, aki vagy.

Örömmel, bánattal teljesen, gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig újongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret.

A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után.

Senki sem tudja, mit tesz, mikor helyesen cselekszik; de a helytelennek mindig tudatában vagyunk.

Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.

A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.

Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé.

Minden valamirevaló ember érzi, különösen amint műveltségben gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik; egy igazit és egy eszményit, és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.

Az új igazságra mi sem ártalmasabb, mint a régi tévedés.

Mindig érzem a közelségedet, s ezt tudva sosem vagyok egymagam.

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

Aki nem parancsol önmagának, mindhalálig szolga marad.

A gondolkodás érdekesebb, mint a tudás, de nem érdekesebb, mint a felismerés.

Az rabszolga igazán, aki szabadnak hiszi magát, holott nem az.

A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.