Johann Wolfgang von Goethe

Az ember életét sokan érezték csak álomnak, és jártomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés. Korlátokat látok, amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek, látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése, annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása, aztán azt látom, hogy a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció, csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat, amelyek közt raboskodunk.

Jól válaszd meg az álmod, mert ez meghatározza egész életed alakulását, sorsodat is, és esetleg be is teljesülhet.

Az ember csak a magafajtával tud együtt élni, olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő.

Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.

Örülj, ha teheted, s tűrj, ha azt szabta rád a sors.

Ki nem szeret, s nem téved, Az már sírba szállhat.

Az élet igazi zamatát a gyerekek és a madarak ismerik.

Ami kezdetben, mikor felületesen vettük, boldog élvezetet nyújtott, utóbb nyomasztóvá válik, ha ráeszmélünk, hogy alapos ismeretek nélkül való élvezet nincs.

Az embernek valakinek kell lennie (...), hogy valamit csináljon. Dante nagynak rémlik nekünk, de századok műveltsége van hátunk mögött; a Rotschild-ház gazdag, de több mint egy emberöltőre volt szüksége, hogy ily kincsek birtokába jusson.

A tehetség mindent megtanul, a zseni mindent tud.

Az eszmében élni annyit jelent, mint a lehetetlennel úgy bánni, mintha lehetséges lenne.

A balga bölcsnek tartja magát, s a bölcs nem irigyli tőle.

Aki sohasem ette kenyerét könnyezve, aki gondterhes éjszakán sohasem sírt az ágya szélén, az nem ismeri a túlvilági erőket.

Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik - abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.

Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk.

Rajtad áll csak, hogy beváltsa, terjeszd rá oltalmadat: jót hoz az egész világra minden kincs, ha őre vagy.

Az ember sündörög, eped, marad, s csapdába csalják észrevétlen; öröme nő, aztán keserű lében fürdik.

Boldogok, kik még hiszik, hogy a tudás a zűrzavart apasztja! Mit nem tudunk, az szükségeltetik, amit tudunk, annak mi haszna?

Ebben csak egy a keserű: a lét rövid, hosszú a mű.

A bölcsesség keblén, meglátod, naponta nő majd boldogságod.

Könyvmoly buzgalmad itt lehet akármi bősz, ki mennyit képes, csak annyit tanul. Ki kellő percben tetterős, csupán az boldogul.

Az éljen, aki bátran él!

Tartsd hát magad, szerepedből ne ess ki!

Eldugult fülbe a bölcs szó befagy.

A házassági béke titkát taníthatjuk már mi! Hogy szeressék ketten egymást, el kell izibe válni.

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.

A bolond súg - a bölcs szaval.

Magam-okozta vétket nincs jogom büntetni.

Érte nyitom csak az ablakomat, a házból is érte lépek ki csak.

Ajánld az Uristennek a lelked! Mért vennél még magadra terhet?