François de La Rochefoucauld

(Párizs, 1613. szeptember 15. – Párizs, 1680. március 17.) kalandos életű francia herceg, író és moralista, akinek neve mindenekelőtt Maximes (Maximák) című aforizmakötetének köszönhetően maradt fenn. Descartes, Pascal és La Bruyère mellett ő volt a 17. század negyedik nagy francia gondolkodója.

English1 Magyar106 Română85
Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást.
Legtöbb asszony inkább gyöngeségből, mint szenvedélyből adja meg magát; ezért van az, hogy a vállalkozó szellemű férfiak jobban boldogulnak, mint mások, ha nem is méltóbbak a szerelemre.
A szeretők, bármennyit vannak is együtt, sohasem unatkoznak, mert folyton csak önmagukról beszélnek.
Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.
Akkor a legnehezebb természetesnek lennünk, ha annak akarunk látszani.
Könnyebb általánosságban ismerni az embert, mint egy bizonyos embert megismerni.
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.
Mások hiúsága azért tűrhetetlen a számunkra, mert sérti a sajátunkat.
A szerelemhez legpontosabban illő hasonlat a lázé, hiszen egyik fölött sincsen hatalmunk - sem a hevességét, sem a tartósságát illetően.
Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.
A bölcsesség az a léleknek, ami az egészség a testnek.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
A lélek hibái olyanok, mint a sebek a testen: gyógyítsuk bármily gondosan, a forradás mégsem tűnik el, és a seb bármely pillanatban felszakadhat.
Akinek senki sem tetszik, sokkal boldogabb, mint az, aki senkinek sem tetszik.
Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.
Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.
A féltékenység együtt születik a szerelemmel, de nem mindig múlik el vele együtt.
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.
Az emberi tehetség minden fajtájának, akárcsak a fáknak, van saját jellege s megvannak a határai.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet - gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
A képmutatás: a bűn tisztelgése az erény előtt.
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.
Valódi szelídségre csak a nagyon határozott emberek képesek, akik szelídnek látszanak, azok többnyire gyengék, s gyengeségük hamar keserűségbe fordul át.
Jobban járunk, ha az eszünket arra használjuk, hogy elviseljük a bennünket ért bajokat, mint hogy azon töprengjünk, miféle bajok is érhetnek.
Az öregség: zsarnok, aki a halálbüntetés terhe mellett tilt el bennünket a fiatalság minden örömétől.
A féltékenységben több a hiúság, mint a szerelem.
Ha ellenállunk szenvedélyeinknek, az inkább gyengeségünknek, semmint erőnknek tulajdonítható.