Lucius Annaeus Seneca

Akár a mesében, az életben sem a hosszúság számít, hanem a minőség.

Nyugodj meg! Az ellenséged meg fog halni, és neked még a kisujjadat sem kell megmozdítanod ehhez.

A bölcs (...) mindig arra gondol, milyen az élet, és nem arra, milyen hosszú.

Trónját ki őrzi irgalmatlanul, az a félőktől retteg s rája visszaszáll a félsz!

Jó sorban a boldog minden mértéket felejt.

Kimondott szónál országnak, királynak is a hallgatás szabadsága néha többet árt.

Az a nap, amelytől annyira félsz, s amelyet utolsó napodnak hívsz: az örökkévalóság születésnapja.

Mérséklet uralkodik minden felett. Régóta tudod: semmiből sem vehetsz el annyit, amennyit akarsz, csupán annyit, amennyi megillet - mérsékeld vágyaidat, mert magad ellen fordítod őket. Márpedig amit képes vagy magad ellen irányítani, azt képes leszel másokkal szemben is felhasználni. Aki nem gondolkodik, miközben vágyai után lohol, nem fog gondolkodni akkor sem, mikor éppen elirigyli mástól vágya teljesülését. Élj középen!

Miért születnek meg a könnyek? Mielőtt világra jönnek, hol időznek az emberben? Van-e joguk a könnyeknek könnyezni? - kérdezed. Halld a válaszom: te magad vagy az a hely, ahol a bánat, vagy a boldogság megszületik. Te adsz otthont örömnek és szomorúságnak; te választasz: melyiknek a pártjára állsz, és melyiket hívod életedbe.

Öröm és bánkódás - ugyanazt a helyet foglalják el a szívben (...) : az egyiknek ki kell szorulnia, hogy a másiknak helyet adjon.

Miért választják az emberek a szenvedést a boldogság helyett? Miért sírnak inkább, mint örülnek és mosolyognak? A válasz egyszerű: mert nem tudnak róla, hogy boldogok, amikor boldogok, csupán utóbb sóvárognak a letűnt szép idők után. Sokan pedig a boldog élet poharának alján, miután az édes nektárt magukba szívták, annak múlásával a szomorúságot ízlelgetik, majd visszatekintve keserűnek érzik az édeset is.

A bölcs embert a jószerencse nem szédíti meg, hiszen tudja, kereke forgandó - éppígy a balsors sem csüggeszti el. Hitét önmagába és hűségébe veti, minden örömét magában keresi.

Amikor szeretsz valakit, tedd ezt: még ki sem mondtad, máris megbocsátottál.

A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben.

A szívedhez közel álló embereknél a legelején csöndesítsd el fellobbanó haragodat. A végén mindig kiderül, nem is nekik, inkább magadnak kellett megbocsátanod, mert mindaz, ami történt - bár észre sem vetted - tőled származik, miattad esett meg. Miért válaszolnál a szeretetre kíméletlenséggel?

A kevély harag hamar gonosz gyűlöletté fajul. Így lesz az indulatból lélekbe-testbe belegyökerező szokás. Ne beszélj a sérelmeidről, ha meg akarsz szabadulni a haragodtól!

Gondolataink a legtitkosabbak - ne kérd, és ne várd mástól, hogy kinyissa a kapukat, csak azért, mert te már kinyitottad.

Senki sem szerezheti meg mindazt, amit csak akar; azt azonban bárki megteheti, hogy ne kívánjon olyat, amit sohasem fog megkapni.

Halhatatlanságról álmodunk - az embert nézve, milyen képtelenség, az emberiséget látva azonban nem az. Így élnek lelkeink is a maguk birodalmában, miként az emberiség lakja a földet szüntelen.

Az élet három részre oszlik: ami volt, ami van és ami lesz. Ezek közül az, amit éppen élünk, rövid; amit élni fogunk, bizonytalan, amit leéltünk, biztos. Ez utóbbi ugyanis az, amivel szemben a sors elvesztette hatalmát, senkinek a fennhatósága alá nem vethető. Ezt azok, akik elfoglaltak, elvesztik: nincs ugyanis idejük visszatekinteni a múltbeli eseményekre, vagy ha lenne is, kellemetlen visszaemlékezni a bánni való dolgokra.

Miért panaszkodunk a természetre? Az jóindulatúan viselkedett: az élet, ha hozzáértően használjuk, hosszú. Csakhogy egyikünk a kielégíthetetlen kapzsiság rabja, másikunk a felesleges fáradalmak közepette buzgólkodó serénységé; egyikünk bortól van elázva, másikunk a tétlenségtől zsibbadt; egyikünket a mindig mások ítéletétől függő becsvágy menti ki, másikunkat az adásvevés heves vágya hajszolja körbe a nyereség reményével az egész földön, az összes tengeren; némelyeket, akik mindig mások veszedelmén munkálkodnak, vagy a maguké miatt aggódnak, a katonáskodás utáni vágy gyötör.

Az igazi férfi azt, amit helyesnek ítél, cselekszi akkor is, ha nehézséggel, akkor is, ha bajjal jár, azt pedig, mit helytelennek tart, nem teszi akkor sem, ha pénzzel, akkor sem, ha gyönyörrel, akkor sem, ha méltósággal volna összekötve.