Lucius Annaeus Seneca

Édesapjától megkülönböztetendő, ifjabb Senecának (Seneca Minor) is nevezik. (Córdoba, Kr. e. 4 körül – Róma, Kr. u. 65. április 12.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi.

English16 Magyar172 Română257
Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?
A gyógyulni akarás a gyógyulás része.
Sem a csecsemő, sem a gyermekek, sem a féleszű nem félnek a haláltól, és a legnagyobb szégyen, ha az ész nekünk nem biztosítja azt a nyugalmat, ahová az oktalanság vezet.
Az élet elég hosszú, sőt bőségesen elegendőnek kaptuk a legjelentősebb dolgok véghezvitelére, ha az egészet jól osztjuk be; ha azonban dőzsölő és nemtörődöm magatartásunk következtében szétfolyik, ha semmi hasznos dologra nem fordítjuk, az utolsó kényszerhelyzet hatására csak a végén vesszük észre, hogy eltelt, amiről nem is fogtuk fel, hogy telik.
A jó kezdet fél siker.
Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.
Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.
Ami a csúcspontra ér, máris zuhanhat a semmibe.
Amit titokban akarsz tartani, ne mondd senkinek.
Ha nem akadályoztad meg a bűn elkövetését, amikor megtehetted volna, bűnrészes vagy.
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik.
Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész.
Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.
Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.
Ez kölcsönbe megy: az emberek, miközben tanítanak, maguk is tanulnak.
Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk.
A haladás nagyrészt annak köszönhető, hogy haladni akarunk.
A harag legnagyobb gyógyszere az idő.
Másoknak mindig bocsáss meg, magadnak sohasem.
Gazdaggá csak a lélek tehet; ez a száműzetésbe is elkísér, és bőségben él a legzordonabb pusztaságban, s a maga kincseit élvezi, ha megvan annyija, amennyiből életét eltengetheti: a léleknek, akárcsak a halhatatlan isteneknek, a földi javakhoz egyáltalán nincs köze.
Minden jó ember szívében megleled Istent.
Abban az atlétában, akit még sohasem vertek kékre-zöldre, nincs elegendő küzdőszellem a versenyre.
Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.
Miért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád. Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére. Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet.
Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges.
Ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.
Az öregség gyógyíthatatlan betegség.
Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. (...) Markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. (...) Késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk.
Ha az életet vándorúton töltjük, a végén sok a vendéglátónk, de nincs barátunk.